Előre bocsájtom, hogy az alábbi kis írás nem törekszik teljességre. Az Intel CPU-k evolúciójának csak egy kis szeletére próbálok némi fényt vetni és nem célom, hogy minden részletet alaposan körül járjak, inkább csak néhány érdekességet szeretnék megosztani az érdeklődőkkel. A cikk apropóját az adta, hogy mostanában sikerült a gyűjteményem bővíteni ezekkel a szép, kerámia tokozású Intel processzorokkal, amelyeket sorba állítva a közöttük lévő méret különbség is sugall egyfajta evolúciót. Ezt a négy processzort 10 évnyi fejlesztés választja el egymástól és jól lemérhető rajtuk keresztül, hogy relatíve rövid idő alatt milyen sokat fejlődött ez az iparág.

Intel 80386DX-33

Intel 80386: Ez volt az Intel első, kereskedelmi forgalomba kerülő, általános célú 32 bites processzora, amely 1985-ben jelent meg. Kb. 245000 tranzisztort tartalmazott. Az órajele kezdetben 12 MHz-volt, de a későbbi példányok akár 40 MHz-el is tudtak üzemelni. A 33 MHz-es órajelű CPU számítási teljesítménye kb. 11 millió utasítás / másodperc volt. Meglepő módon több mint 20 éven keresztül, egészen 2007-ig gyártotta az Intel ezt a processzor típust, ami azért jelzi, hogy egy elég jól sikerült architektúráról beszélünk. Ami szintén meglepő lehet, hogy akár 4 gigabájt fizikai memóriát is tudott(volna) kezelni ez a processzor, ami persze a '80-as évek közepén elképzelhetetlenül sok lett volna egy személyi számítógépben. Abban az időben egy átlag otthoni PC-ben a 4 megabájt is több mint elégnek számított. Igazán fejlett képességekkel rendelkezett ez a proci. Többfelhasználós, párhuzamosan több feladatot futtatni képes operációs rendszereket is ki tudott szolgálni. Virtuális memória kezelője akár 64 terrabájt!! memórát tudott kezelni. Persze kinek volt akkoriban ilyen nagy kapacitású háttér tára? A Microsoft berkein belül, az 1993-ban megjelent Windows NT 3.1 operációs rendszer volt az első, amely ki tudta használni a 32 bites processzorok előnyeit. 

Intel 80486DX4-100

Intel 80486: A 80386 továbbfejlesztésének tekinthető, amely 1989-ben jelent meg. Több mint 1 millió tranzisztort tartalmazott, ami annak is köszönhető, hogy a CPU magot össze integrálták az elődnél még külön áramkörként megvalósított lebegőpontos számító egységgel, és 8 kilobájt belső gyorsító tárat (cache memóriát) is tartalmazott. Az órajele kezdetben 16 MHz-volt, amely a későbbi változatoknál  elérte a 100 MHz-et. Az 50 MHz-es órajelű CPU számítási teljesítménye kb. 40 millió utasítás / másodperc volt. Egy azonos órajelű 80386-tól kb. kétszer nagyobb számítási teljesítményre volt képes. Ez annak is volt köszönhető, hogy ebben a CPU-ban alkalmazta az Intel először az un. pipeline technológiát, amely lényege, hogy  a végrehajtásra kerülő utasítások egy "futószalagon" vagy "csövön" haladnak keresztül, ahol több elemi lépésben történik a végrehajtás. Ugyan minden utasítás összességében több időt tölt el a csőben, de a cső kezdeti feltöltése után minden ciklusban "lejön a szalagról" egy teljesen feldolgozott utasítás. Ez is sikeres konstrukció volt, amely 10 éven keresztül jelen volt a PC-kben, és még a 2000-es években is gyártásban volt. Több más gyártó is kínált 80486 kompatibilis processzorokat, akik közül az AMD és a Cyrix volt a legismertebb és legsikeresebb. A '90-es évek közepe táján ezek a klónok már akár 133 MHz órajellel is tudtak működni és "Pentium verőként" hirdették magukat, mivel teljesítményük elérte a korai Pentium processzorok teljesítményét. Ezeken jelent meg a "Designed for Microsoft Windows 95" logó is.

Intel Pentium 75

Intel Pentium: Értelemszerűen a 80486 processzor továbbfejlesztésésnek tekinthető és 1993-ban jelent meg. Eredetileg ez lett volna a 80586, de jogi problémák miatt Pentium-ra vagy röviden P5-re keresztelték át a nevet. Az elődjéhez képest nagyobb órajel (50-233 MHz), nagyobb méretű beépített gyorsítótár (16 kilobájt) jellemezte. Több mint 3 millió tranzisztort tartalmazott és persze ezeken kívül is számos fejlesztés volt benne az elődhöz képest, amelyek közül talán a legjelentősebb, hogy ez volt az Intel első superscalar technológiát használó processzora. Nagyon leegyszerűsítve ezt talán úgy lehetne elképzelni, hogy a 80486 "csővezetékeiből" ebben a prociban kettő volt egymás mellett, így minden ciklusban két utasítást tudott végrehajtani. Nem nehéz kitalálni, hogy csak emiatt kb. kétszer nagyobb volt a teljesítménye mint egy azonos órajelű 80486-nak. A 75 MHz-en működő Pentium CPU teljesítménye több mint 120 millió utasítás / másodperc volt. Az évek során számos technológiai fejlesztést hajtottak végre rajta, amelyek részben az órajel növelését szolgálták, de ebben a processzor családban debütált 1997-ben az MMX utasításkészlet is, amely leginkább a multimédia alkalmazásokhoz szükséges számításokat gyorsította meg. A P5 processzorokat több evolúciós lépésen keresztül kb. 1999-ig fejlesztette az Intel. 

Intel Pentium Pro 200

Intel Pentium Pro: "The Beast". Amikor először a kezembe vettem ezt a procit, kiszaladt a számon egy hűű b+. :-) Tiszteletet parancsoló méret és súly jellemzi. A neve alapján azt gondolná az ember, hogy az előző fejezetben bemutatott Pentium (P5) család egy variánsa, de ez igazából valami más. Ez már az új generáció, a P6 család első tagja. 1995-ben debütált és eredetileg a Pentium processzorok általános utódjának szánták, de végül  sokkal szűkebb területen került alkalmazásra. Szerverekben, csúcs munkaállomásokban, vagy éppen szuperszámítógépekben használták az alatt a rövid idő alatt, amíg gyártásban volt. Ugyanis összesen 3 év adatott meg  ennek a különleges processzornak, amelyet 1998-ig gyártott az Intel. Az előbbieknek és az árának köszönhetően ezzel a processzorral a mezei PC felhasználó nem igazán találkozott, maximum képeken. A különleges méretű processzorhoz speciális foglalat és alaplap kellett, ami semmi mással nem volt kompatibilis. Az első változatok kb. 5,5 millió tranzisztort tartalmaztak és az órajelük 150 MHz-volt, ami később is csak 200 MHz-re kúszott fel. Számos fejlesztést tartalmazott a P5 Pentium processzorokhoz képest, amelyek jellemzően azt a célt szolgálták, hogy minél jobban kihasználják az utasítások párhuzamos végrehajtásában rejlő teljesítmény potenciált. Ennek érdekében eleve három végrehajtó egységgel rendelkezett, amelyet kifinomult technikák segítettek abban, hogy a CPU minél jobban ki tudja használni ezeket. Habár a Pentium Pro nem élt meg hosszú életet, az öröksége tovább élt a Pentium II és Pentium III processzor családban, amelyek szintén a P6 família sarjai voltak és a 2000-es évek elejéig jelentették a technológia csúcsát, mielőtt átadták a stafétát a Pentium 4 processzoroknak. De ez már egy másik történet.

10 év nem nagy idő egy ember életében, de a számítástechnikában korszakok váltják egymást ennyi idő alatt. A  processzorok bonyolultsága és teljesítménye kb. hússzorosára növekedett az alatt az idő alatt, amíg a 80386-tól eljutottunk a Pentium Pro-ig.