Régiség vásáron jutottam hozzá ehhez a könyvhöz, ami az 1956-os kiadású francia mű 1962-ben megjelent magyar kiadása. 

Az ismertető szerint ez nem egy szakkönyv, hanem a technika iránt érdeklődő fiataloknak szánták elsősorban.

A bevezető nem hazudik, valóban közérthetően, vicces ábrákkal, hasonlatokkal magyarázza el a szerző az egyébként nem egyszerű technikai részleteket.

Azért nem olyan könnyű olvasmány, mint  amit a vicces képek súgalnak, de akinek van egy kis műszaki vénája és nem idegen tőle az elektronika, az meg fogja érteni a mondanivalót és alapszinten megismeri a hagyományos TV-k működését. Persze lehet mondani, hogy ennek nem sok értelme van, mert ez már egy túlhaladott technika, de aki érdeklődik a (nem is olyan) régi korok műszaki megoldásai iránt, annak érdekes olvasmány lehet ez a könyv. Érdekes adalék, hogy 

Címszavakban ilyen témákat tárgyal a mű:

Elektromágneses hullámok terjedése
Képbontás elve
Elektronsugár előállítása
Elektronsugár fókuszálása és eltérítése
Fűrészjel előállítása és felhasználása
Képbontás elektroncsővel
Televízió adás elve
Televízió vevő felépítése
Televízió részegységeinek működése
Antennák
A színes televízió elve

Érdekes kérdés, hogy manapság egy hasonló témájú könyv mennyire lenne eladható, mennyien olvasnának el egy ilyen könyvet? Persze az is kérdés, hogy annak idején a kb. 20000 példányból, hány talált gazdára, és hányat olvastak el? Minden esetre az elmondható, hogy a szocializmus idején jelentős mennyiségű szakkönyvet adtak ki, amelyek egy része kimondottan az ifjúságot célozta meg és az akkori kor alapvető műszaki ismereteit közvetítette.

Manapság jóformán nincs olyan kategória, hogy műszaki ismeretterjesztő könyv. A technikai jellegű könyvek leginkább számítástechnikával, ott is inkább a programozással foglalkoznak, vagy valamilyen szabadidős tevékenységhez kapcsolódó a témájuk, mint fotózás, modellezés, horgászat és hasonlók. Műszaki könyvek szinte csak oktatási céllal készülnek. Azt talán meg lehet állapítani, hogy régebben legalább a törekvés meg volt az akkori politikai vezetésben, hogy a műszaki kúltúra is legyen része az altalános műveltségnek. 

Az, hogy mennyire jó, hogy lassan generációk nönek fel úgy, hogy a műszaki eszközöknek csak használói, de még alap szinten sem értői, nem az én tisztem eldönteni, minden esetre az elgondolkoztató, hogy miképpen lehet egy fejlett technikai civilizációt létrehozni, működtetni és fenntartani úgy, hogy az ehhez szükséges ismeretek egy maroknyi ember, mérnök, tervező, technikus fejében van csak meg? A nagy tömegek pedig csak jól-rosszul kezelni, használni képesek az eszközöket, amelyektől már olyan mértékben függővé váltunk, hogy nélkülük nem lennénk képesek létezni.