A szóban forgó konkrét gépcsodáról kb. 20 évvel azelőttről vannak az első emlékeim. Fater műhelyében hányódott abban az időben, és egy alkalommal alaposabban szemügyre vettük. Lenyűgözött a letisztult, nagyon ötletes felépítése. Az, hogy szerszám nélkül szinte teljesen szét lehetett szerelni és az is, hogy egy átlag PC-ben lévő kábel dzsumbuj helyett rendezett, logikusan kitalált módon elhelyezett alkatrészekből szó szerint össze lehetett pattintgatni úgy, hogy egy árva kábel nem volt sehol. Minden úgy volt kitalálva, hogy ne legyen egyáltalán szükség kábelezésre. Akkoriban már több mint 10 éves PC-s múlt volt a hátam mögött. Elég sok PC-t szedtem szét, és raktam össze addigra. Nagyon jól ismertem a vékony, nyeklő-nyakló, sorjás szélű lemezekből hajtogatott számítógép házakba, innét-onnét összeszedett alkatrészekből épített PC-ket. Ez az IBM gép akkor már tízen pár éves volt, de a technikai megvalósítása még így is messze meghaladta az otthon összebarkácsolt gépekét, amivel az ember általában találkozott abban az időben. Tiszta űrtechnika volt azokhoz képest. Nem emlékszem már pontosan, de valószínűleg már akkor sem működött. Csak nézegettük, hümmögtünk hozzá, hogy hú de szép, de működés közben soha nem láttam emlékeim szerint.
Aztán kikerült a látókörömből a gép, mivel szüleim pár év múlva elköltöztek és a masina felkerült a többi lom közé az új melléképület padlására, ahol az utóbbi 10-15 évet töltötte. Tavaly, amikor elkezdtem intenzívebben gyűjteni a régi vasakat, fater mondta, hogy ha érdekel akkor keressem meg a padláson a régi IBM-et. Őszintén szólva nem is tudtam, hogy még megvan ez a gép, de így hogy szóba került, egyből eszembe jutott. Nyilván nem kellett kétszer mondani. Feltúrtam a padlást és meg is találtam az öreg szerkezetet. Az évek (vagy inkább évtizedek) alatt összegyűlt rajta és benne némi por, de egyébként elég jó állapotban volt. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon be tudom-e indítani. Az első kísérletre azután került sor, hogy hazavittem, szétszedtem és némileg kitakarítottam. A tápegység azonnal beindult és a vinyó is felpörgött, de ezen kívül nem történt semmi. Nem hallatszott se csippantás, se hibára utaló szaggatott sípolás a hangszóróból és a monitor is sötét maradt. Úgy tűnt, hogy ez nem lesz egy könnyű menet. Amikor jobban megnéztem az alaplapot, valami szemmel látható hiba után kutatva, gyanús lett, hogy valami alkatrész hiányzik róla. Nem valami soklábú IC, hanem egy egyszerűbb alkatrész, ami pont elég ahhoz, hogy ne működjön a gép.
Mit tehet ilyenkor az ember? Reménykedik benne, hogy hátha talál valahol a neten egy nagyobb felbontású képet, amin esetleg látszik, hogy minek kellene az üres helyen lenni. Viszont még ennél is jobb dolog történt. Megtaláltam a teljes szerviz dokumentációt, mert ezekhez a gépekhez még volt ilyen. Szerencsére a kapcsolási rajz alapján már be lehetett azonosítani az alkatrészt, egy nagyobb teljesítményű tranzisztor volt az. Szerencsére találtam hasonlót az alkatrészes dobozomban, így nagy reményekkel vágtam bele a javításba. Beforrasztottam a tranyót és vártam a csodát, ami csak nem akart eljönni.
A helyzet semmit nem változott. Mivel lelkiekben nem voltam felkészülve egy napokig vagy hetekig tartó méricskélésre, hibakeresésre aminek az eredménye is kétséges volt, így szépen összeszereltem a gépet és ment vissza a helyére, a polcra. Majd valamikor nekidurálom magam és megpróbálom megtalálni, hogy hol akadnak el a bitek. Ez azért nem egyszerű feladat, mert ez az alaplap már erősen SMD szerelt, több speciális BGA IC-vel. Szóval nem olyan, mint egy öreg XT alaplap, amiben szinte csak TTL IC-k voltak a procin kívül.
A fordulat végül hamarabb eljött, mint gondoltam volna. A Vaterán felbukkant egy némileg legyalázott PS/2. Pont olyan típus, mint ami nekem van. Nem volt meg a burkolata, de a belső részei komplettnek látszottak a képeken. Éreztem, hogy most vagy soha. Kell nekem az a gép! A terv nyilván az volt, hogy a kettőből megpróbálok összerakni egy működőképeset. Nem állítom, hogy fillérekért sikerült hozzájutnom a "roncshoz", de annyira ritkán bukkan fel belföldön ilyen gép vagy hozzá való alkatrész, hogy ha ezt kihagyom, akkor lehet soha nem adódik még egy alkalom. Nem biztos, hogy még egyszer fogok alkalmas donort találni az enyémhez. Elég sok idő telt el a nyertes licitálás és aközött, amíg végül el tudtam menni érte, de végül haza hoztam és ott feküdt a garázsom padlóján.
Elkezdtem szétszedni darabjaira. Elég érdekes bővítő kártyák voltak benne, a rajtuk lévő feliratok alapján, meg némi háttér infóból kikövetkeztettem, hogy valami orvosdiagnosztikai rendszerbe lehetett beépítve a gép és ezért nem volt burkolata.
A kitermelt alkatrészek elég jó állapotúaknak látszottak. Volt rá remény, hogy működnek is, habár nem akartam mindent felhasználni. Viszont elég nagy meglepetést okozott, hogy az alaplap egyáltalán nem olyan volt, mint az én javításra váró gépemben lévő. Pedig a gép hátuljára írt típus szám megegyezett.
Ez itt a régi nem működő alaplap:
Nem igazán értettem a dolgot, de a Google a barátom volt, így sikerült kiderítenem, hogy ez már egy modernizált Model 50, ami 50z néven futott. Nagyon nem estem kétségbe, mert az alaplap totálisan beépíthető volt az én gépem házába. Szerencsére minden pozícionáló tüske, furat, meg alaplapi csatlakozó oda esett, mint a másik gépben. Az igazi kérdés az volt, hogy vajon be fog-e indulni? A választ rövidesen megkaptam a kérdésre, mert úgy pőrén összedugtam a tápegységgel és bekapcsoltam. Hamarosan megjött a jellegzetes csippanás és a monitoron feltűnt a memória teszt pörgő számsora. Valószínűleg még ugrottam is egyet örömömben, mert ez azt jelentette, hogy alapvetően működik az alaplap! Nem volt kidobott pénz, amit kifizettem érte. Ami elég érdekes ennél a gépnél, hogy ha nem tud betölteni operációs rendszert, akkor elindul automatikusan a BIOS-ban lévő BASIC parancs értelmező, így akár megírhatjuk az első programunkat is rá:
Szétszedtem a meglévő gépemet is és alaposan megtisztítottam minden felhasználni kívánt alkatrészt: az új alaplapot, a házat, tápegységet, kártyákat.
Elég sok porcica volt a donor gépben, mint az alábbi képen is látszik:
A tisztítás után így nézett ki az új alaplap:
Ezek utána kezdődhetett az összerakás:
Volt némi dilemma, hogy mi is legyen, mert a régi gépemben más volt a vinyó csatlakozója és egy komplett vezérlőkártya volt hozzá. Az újabb gépben a hasonló vinyó szélesebb csatlakozóval volt szerelve és az illesztő kártyán nem volt semmi elektronika, ennél már az alaplapra integrálták a HDD vezérlőt is.
Ez a régi gépemben lévő vinyó és a hozzá való vezérlő kártya:
Azon agyaltam, hogy melyiket építsem be? Adta magát, hogy az újabb alaplaphoz az újabb vinyót rakjam be, viszont rövidesen konstatáltam, hogy ennek az egyébként nagyobb kapacitású és modernebb vinyónak az elektronikáján elég csúnya korróziós nyomok vannak. Egy elektrolit kondenzátor a szállítás közben le is esett róla, egy másik meg akkor, amikor kicsit hozzáértem. Ez el is döntötte a kérdést. Az újabb vinyót először rendbe kell rakni, ha egyáltalán még meg lehet javítani.. Meg kell próbálnom a régebbi vinyóval és vezérlő kártyával működésre bírni a gépet. Nem volt teljesen evidens, hogy az újabb alaplap a régi vezérlő kártyával fog-e működni, de bíztam az IBM mérnökeiben, hogy ezt a problémát megoldották annak idején. Ez a számításom szerencsére bejött. A gép felismerte a HDD vezérlőt és a vinyót is.
Amikor minden a helyére került, jöhetett az első próba. Ez a géptípus elég háklis a hibákra. Még akkor sem lép tovább a betöltés folyamata, ha csak az elem van lemerülve benne:
Szerencsére korábban kaptam fatertól egy komplett csipogó/elemtartó egységet, amiben benne volt az isten tudja milyen régi speciális 6 Voltos lítium elem is. Rámértem egy multiméterrel és csodák csodájára 6,1 Volt körüli értéket mutatott a műszer. Nem rossz. Hihetetlen, hogy évtizedek alatt sem merült le, vagy folyt szét az elem. Nem mondom, hogy régen minden jobb volt, de ez az elem megérdemli az elismerést.
Másik furcsa dolog, hogy ennek a gépcsaládnak nincs a szokványos értelemben vett BIOS konfigurációs felülete. A hardver közeli beállításokat úgy lehet elvégezni, hogy egy speciális, úgynevezett Reference Disc floppyról kell elindítani a gépet. Amint ez betöltődött, a rendszer által felismert hardverek konfigurálását automatikusan is képes elvégezni, ha a floppy-n megtalálhatók a szükséges eszköz leíró fájlok. Gyakorlatilag már akkor tudta a plug and play telepítést, amikor ezt a fogalmat még ki sem találták. Visszatérve a gép élesztésre, én is a Referenc Disc-et használtam, hogy a konfigurálást elvégezzem, beállítsam az időt és egyebeket.
Diagnosztikai programokat is lehet futtatni innét, így le is tudjuk tesztelni, hogy minden jól működik-e. Sajnos a vinyó teszt nem futott le hiba nélkül, ami előre vetítette, hogy lesz vele probléma.
Mindenesetre a gép ezután nem dobott már hibakódot, viszont a vinyóról nem indult el az operációs rendszer betöltése. Annyi azért kiderült, hogy német nyelvű oprendszer van/volt rajta.
Gyártottam egy MS-DOS 6.22-es indító floppyt és erről be is töltött a gép. A vinyón lévő fájlrendszer egyébként olvasható volt valamilyen szinten, de nem volt célom megtartani, így megpróbáltam létrehozni egy üres partíciót. Na ez nem jött össze. Az FDISK azt mondta, hogy hibás a legelső cilinder, amin a rendszer a boot rekordot is tárolja, így nem lehet megpartícionálni a vinyót. A francba. Nem volt mit tenni, valahogy fel kellett éleszteni a korrodált és hiányos HDD-t, ami a donor gépben volt. 1-2 napom ráment, amíg mikroszkóp alatt megtisztítottam az oxidtól az IC-k kivezetéseit és újra forrasztottam őket. A SMD kondikat is pótoltam, igaz csak huzal kivezetésessel sikerült, mert csak az volt nekem, de elég jól sikerült így is a javítás:
Nem bíztam 100%-ig abban, hogy el fog indulni a megreparált vinyó, habár nagyon reméltem, de rám mosolygot a szerencse, illetve ezek szerint jó munkát végeztem, mert nem jelzett semmi problémát a rendszer. Erről a vinyóról sem töltődött be az oprendszer, viszont ezt meg tudtam partícionálni és formázni. A SCANDISK elég sok "bad sectort" jelzett rajta, ami nem jó jel, de legfeljebb nem ezen fogom tárolni a pótolhatatlan fájljaimat. A lényeg, hogy erre fel tudtam rakni egy MS-DOS-t, amivel el is indult a gép.
