A Vatera-n szúrtam ki ezt a különleges mikroprocesszor kártyát és mivel még nem volt ilyen a gyűjteményemben, le is csaptam rá gyorsan. Soha nem láttam még ilyen hengeres hűtő tömböket más processzor kártyán. Kíváncsi voltam, hogy vajon mi rejtőzik alattuk?
Így néz ki a kártya alulról. A processzor hűtő bordája egy masszív fém kerethez van csavarozva:
A CPU kártya megjelenése a kortárs Intel Pentium II processzorokra hajaz. Úgy látszik, hogy abban az időben a technológiából fakadóan hasonló megoldások születtek. Így néz ki egy Intel Pentium II, a hűtés eltávolítása után:
Először a CPU hűtőbordáját vettem le. A processzor tetején egy vastag fém hővezető lemez van, 4 db szimmetrikus bemarással amelyekben SMD kondenzátorok vannak. Elég érdekes és a maga nemében kimondottan szép ez a processzor.
A bal alsó sarokban az órajel értéke látszik, amely jelen esetben 250 MHz.
A hűtés eltávolítása után a processzort nem rögzíti semmi, egyszerűen ki lehet venni a foglalatból:
A foglalatot is könnyen el lehet távolítani a hordozóról. Nincs oda forrasztva. Elég különleges megoldás, aminek nem tudom az okát, mert általában a foglalat forrasztva van az alap lemezhez. A nyomtatott áramköri lapon is aranyozott érintkező felületek vannak kialakítva. A foglalat a processzor érintkezői és a hordozó között teremt kapcsolatot.
A processzor alulnézetből. Mint látszik, a proci nem tű szerű kivezetésekkel csatlakozik a foglalathoz, hanem kis aranyozott érintkező felületekkel. Ez a megoldás az Intel processzoroknál csak sokkal később terjedt el.
A hűtő oszlopok eltávolítása után ez a látvány fogadja az embert. Bal oldalon van a CPU, közép tájon az L2 szintű cache memória 8 db chip-je.
A jobb oldalon lévő két egyforma, sárga tetejű chip funkcióját homály fedi, de legalább szépek. :-) A valóságban nem sárgák, hanem aranyozottak, így jobban mutatnak mint a képen.
Miután az ember kigyönyörködte magát, érdemes pár szót említeni arról is, hogy mi is ez az érdekes processzor? Milyen számítógépben szolgált vajon? Egyáltalán ki vagy mi is az a Sun?
Ez egy jó hosszú történet és akit részletesebben érdekel, a wikipédián utána nézhet, így röviden úgy szól a mese, hogy valamikor réges régen, a '80-as évek elején még nem volt lefutott meccs, hogy milyen processzor architektúra fogja meghatározni az informatika jövőjét. Az idő tájt több konkurens cég kezdte bontogatni a szárnyát a Szilícium-völgyben, amelyek jelentős része nem Intel processzorokat használt a számítógépeiben. A Sun Microsystems egy volt a feltörekvő vállalkozások közül.
Az Intel akkori legkomolyabb riválisa a Motorola volt. Az ő processzorait használta többek között az Apple, az Atari, az Amiga, és a Sun Microsystems is. Ennek oka az volt, hogy a Motorola az idő tájt, amikor az Intel az IBM PC-ben és az IBM XT-ben használt 8/16 bites 8088 CPU-kat kínálta, egy sokkal nagyobb teljesítményű processzorral tudott harcba szállni, a Motorola 68000-el.
A Motorola korábban már elvesztett egy csatát az Intellel szemben a 8 bites mikroprocesszorok küzdelmében, így valami igazán nagy durranással készült visszavágni: egy 32 bites processzorral! Ez lett a Motorola 68000. 1979-ben jelent meg és a belső felépítése 32 bites volt, amivel messze megelőzte a rivális Intelt, aki csak 1985-ben mutatta be a saját 32 bites processzorát, az Intel 80386-ot. (Zárójeles megjegyzés, hogy az Intelnek már korábban is volt egy sikertelen próbálkozása a szintén 32 bites iAPX 432 processzor architektúrával).
A '70-es évek végén, '80-as évek elején, aki komolyabb feladatokra szánt gépeket épített, logikusan a Motorola processzorát használta. A komolyabb feladat itt többfelhasználós, UNIX operációs rendszert futtató, szerver feladatokra szánt számítógépet jelent. Ezen a területen az IBM PC és a Microsoft még sokáig nem számított komoly tényezőnek. Persze ezek az idők már régen elmúltak...
Visszakanyarodva a Sun-hoz, a történet ott folytatódik, hogy mint többen mások, először ők is a Motorola processzorai köré építették a rendszereiket, de a '80-as évek közepén saját processzor tervezésébe fogtak, amelyet a Motorola 680x0 széria utódjának szántak. Ez az új, saját fejlesztésű processzor család lett a SPARC (Scalable Processor Architecture), amelyet 1987-ben kezdtek gyártani és a Sun saját szerver gépeiben és UNIX munkaállomásaiban használták. 1992-ben jött ki a SuperSPARC sorozat, amelyet 1995-ben követett az UltraSPARC család, majd 1997-ben mutatkozott be a blog tárgyát képező UltraSPARC II széria. Ezek már 64 bites processzorok voltak, amelyek 250-650 MHz-es órajellel üzemeltek. Azt még két további processzor család követte, amelyeket egészen a cég megszűnéséig gyártottak.
A Sun végzete 2010-ben következett be, amikor az Oracle felvásárolta a céget. A Sun története itt véget ért, de olyan nagy hatással voltak az iparágra, hogy az örökségük még nagyon sokáig tovább fog élni. Azt hiszem elég csak a Java szoftver platformot említeni, ami szintén a Sun-hoz köthető.
